Bemutatkozás

arckép Erdélyi gyökerekkel rendelkező alföldi földműves családból származom. A kezdetektől vonz a képzőművészet. Gyerekként elbűvölt Kántor Sándor fazekasmester munkássága, aki a szülőhelyemen (Karcagon) alkotott. Az ő hatására már akkoriban sárból-agyagból próbálgattam figurákat "összeállítani". Kőfaragóként - kőszobrászként számtalan szobrot készítettem. Próbálkoztam a festészettel is, eleinte főként replikákat csináltam a család és az ismerősök részére. 

  Mindig vágytam arra, hogy végre agyagból is különböző izgalmas dolgokat hozhassak létre, így 47 évesen elvégeztem egy fazekas tanfolyamot az autodidakta módon megszerzett tudásom kiszélesítésére.  Az agyagművességet  -egy Kántor Sándor díjas iparművésztől - Pallagi Tündétől tanultam. Hamar rá kellett jönnöm arra, hogy az egyszerűbb formák, használati tárgyak készítése nem elégítik ki az alkotóvágyamat, így a kisplasztikák irányába kezdtem el munkálkodni. Műveimet sosem zsűriztettem, nem pályáztattam, habár erre sok-sok biztatást kaptam. Egy ideig tagja voltam a Komárom - Esztergom megyei Népművészeti Szövetségnek is, azonban nem érzem magam csupán népművésznek, mert szobraim nem csak a paraszti világ életképeit, hanem a mese,-mondavilág szereplőit és modernebb témákat is megjelenítenek.

Továbbra sem hagytam fel a festészettel és a kő megmunkálásával sem, melyek közül a legjelentősebb művem egy felvidéki világháborús emlékmű.

 A közel három évtized alatt jelentős mennyiségűre növekedett az alkotásaim száma, melyekből néhány eladásra került, de nem ez a cél határozza meg munkásságomat. A műveimet látogató személyek öröme jelenti számomra a legnagyobb élményt, ennélfogva az elmúlt években több kiállításom volt a környezetemben lévő településeken, szülőfalumban és még Szlovákiában is. 

  

Varga B. Kálmán

 

...........................................................................................